Európában először 1860-ban Franciaországban Medoc-ban találtak filoxérát, ahova korábban amerikai
szőlőfajokat telepítettek. Ezek mellett lévő európai nemes szőlők (Vitis vinifera L.} kezdtek sárgulni,
majd kipusztultak. 1865-re a pusztulás már nagy területre terjedt ki. 1867-ben a Rajna mentén is találtak
fertőzött területeket. 1868-ban már Portugáliában is pusztított a filoxéra. A szakemberek a kezdeti időben
tehetetlenek voltak a filoxérával szemben. Azt javasolták, ki kell irtani a beteg tőkéket, a terjedésnek
csak így lehet gátat vetni. 1875-re Franciaország szőlőterületének már majdnem a felét kiirtották.
A magyar kormány lassan ugyan, de felfigyelt a veszedelemre és első teendője volt, hogy egy „Filoxéra Bizottmányt"
hozzon létre. Közben az Osztrák-Magyar Monarchia területéről Klosterneuburgból is olyan hírek érkeztek,
hogy ott is megjelent a filoxéra. 1874-ben a helyszínre küldött magyar bizottság jelentette, hogy a
Klosterneuburg-i intézetben terjed a filoxéra, de bőséges trágyázással a beteg tőkék felépültek. Később
kiderült, hogy ez nem egy hatásos védekezési módszer. Klosterneuburgból sok országba, így Magyarországra
is szállítottak bor- és csemegeszőlő vesszőket, elsőként Pancsovára, ahol 1875-re a filoxéra már jócskán
elterjedt. Úgy döntöttek, hogy kivágják a fertőzött és a mellette lévő egészséges tőkéket a terjedés
megakadályozása érdekében. 1879-ben azonban Per községben, majd Kassán Mathiász János fajtagyűjteményében
is megtalálták a gyökértetűt, aki a szőlőfajtáit Kecskemétre az immúnis homokra mentette át.
1880-ban Tahitótfaluban 200 ha-on találtak filoxérát.
A magyar kormány a filoxéra elleni védekezés
érdekében Farkasdon Filoxéra Kísérleti Állomást hozott létre, vezetésével Horváth Gézát bízták meg.
Az 1880. évi I. törvénycikk felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy a Filoxéra Bizottmány
meghallgatása után annyi beteg tőkét irthasson ki, amennyit szükségesnek tart. A filoxéra azonban
tovább terjedt az 1800-as évek végére kipusztította az ország kötött talajú szőlőinek nagy részét.
A szőlősgazdák legtöbbje nem tudta felújítani szőlőjét, tönkre ment, egy részük a kilátástalan helyzetben
kivándorolt Amerikába, oda ahonnét a filoxéra érkezett.
