Szőlő szaporítóanyagok mintavétele és vizsgálata
1. Mintavétel
1.1. A mintavétel célja
A mintavételre
– közvetlen (vizuális, érzékszervi) vizsgálat,
– laboratóriumi vizsgálat,
– ellenőrző termesztés és biológiai tesztelés céljából kerülhet sor.
1.2. A mintavétel módja és a minta mennyisége.
1.2.1. A szőlő szaporítóanyagot (tételt) a mintavételre úgy kell előkészíteni, hogy abból késedelem és akadály nélkül lehessen mintát venni, továbbá a tétel egyöntetűsége szemrevételezéssel megállapítható legyen.
1.2.2. A mintavétel előtt meg kell állapítani a mintázandó tétel mennyiségét és a rendelkezésre álló bizonylatok (származási igazolvány, nyilvántartási napló) alapján a tételt azonosítani kell.
1.2.3. A szőlő szaporítóanyagból úgy kell mintát venni, hogy az az egész tételt reprezentálja. A minta mennyiségét a vizsgálat módjától és céljától, valamint a tétel mennyiségétől és egyöntetűségétől függően gyökeres szaporítóanyagból az 1. táblázat, szaporító alapanyagokból a 2. táblázat szerint kell meghatározni. A 2. oszlop alatti mintamennyiségeket 1000 db-ig néhány, 1001-10 000 db-ig 10,10 001-100 000 db-ig 20, további 100 000 db-onként további 10-10 kötegből (csomagolási egységből) kell egyenlő arányban venni.A 3. és a 4. oszlop szerinti mintákat a 2. oszlop szerinti mintából kell elkülöníteni oly módon, hogy az az eredeti minta átlagos minőségét képviselje.
1.2.4. A mintavételről
– ha a mintát nem közvetlenül vizsgálat céljára veszik vagy a vizsgálatra nem a mintavétel helyén kerül sor, hanem máshol kívánják megvizsgáltatni – jegyzőkönyvet kell felvenni, amely tartalmazza:
– a mintavétel helyét és időpontját,
– a termelő és vásárolt tétel esetén a forgalmazó nevét és címét,
– a mintavételkor közreműködők nevét, beosztását és munkahelyét,
– a tétel fajtáját (oltvány esetében alanyát is), genetikai és növényegészségügyi (virológiai) kategóriáját, továbbá mennyiségét,
– a mintavétel módját,
– a mintavétel célját és a minőséghiba megadását,
– a szaporítóanyag tárolásának helyét, módját és körülményeit,
– a minta beküldésére kötelezett nevét és lakcímét,
– a minta mennyiségét,
– a minta vizsgálatát végző intézmény nevét és pontos címét,
– a tételre vonatkozó hatósági rendelkezéseket (zárlat, forgalomba hozatali vagy felhasználási korlátozás),
– a vett minta rendeltetését, annak közlésével, hogy a mintát a vonatkozó előírások megtartásával vették.
A mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó minőségvita alkalmával a külön jogszabályok előírásait figyelembe kell venni mind az eljárás, mind a jegyzőkönyv felvétele során.
1.3. A minta jelölése
A mintát – ha az nem kerül közvetlen vizsgálatra – maradandó módon, függő jeltáblával úgy kell megjelölni, hogy az azonosítható legyen.A jeltáblán fel kell tüntetni:- a mintavétel alapját képező szaporítóanyag-tétel mennyiségét,- a szaporítóanyag-minta fajtáját (oltvány esetén alanyát is), genetikai és növényegészségügyi (virológiai) kategóriáját, továbbá mennyiségét,- a mintavétel idejét, helyét,- a mintavételi jegyzőkönyv számát,- a mintavevő nevét, beosztását és munkahelyének nevét, címét.A mintakötegen (kötegeken) el kell helyezni a tétel kötegéről származó árucímkét is.
1.4. A minta csomagolása
A mintát úgy kell csomagolni, hogy a szaporítóanyag-minta minőségében és mennyiségében a mintavételtől a vizsgálat megkezdéséig változás ne következzen be. A csomagolóanyag zárható nyílását fémzárral vagy műanyag zárral le kell zárni olyan módon, hogy a csomag tartalmához a zár megsértése nélkül ne lehessen hozzáférni.
1.5. A minta szállítása, tárolása
A szaporítóanyag-mintát úgy kell szállítani és tárolni, hogy annak minőségében változás ne következzen be, a csomagolóanyag és a fémzár (vagy egyéb zár) sértetlen maradjon.
2. Az egészségi állapot tüneti vizsgálata
Az egészségi állapotot a növény felületén a károsítók (vírus, baktérium, gomba, kártevő) megjelenési formája az általuk okozott károsító hatás, elváltozás, tünetek alapján kell vizsgálni. A károsítók hatására jellemző elváltozások, tünetek (foltok, elszíneződés, torzulás, sejtburjánzás, penészgyep, szaporító képlet, rágási kár, szívásnyom stb.), vagy maga a kártevő (például atka) találhatók a növényen. A tünetmentesség egyes károsítók (például vírusfertőzöttség) esetében nem jelenti egyértelműen a betegségtől való mentességet, mivel az látens (szemmel nem látható) formában is jelen lehet. A növényegészségügyi állapotot a növényvédelmi hatóság a rendelkezéseinek megfelelően vett minták alapján és az előírt módszerekkel állapítja meg.
3. Egyéb vizsgálatok
A hiánybetegségeket, a túltápláltságot, a hő, vegyszer és gyomirtószer (herbicid) hatásait a termesztőedényes szaporítóanyagok hajtásán, a jellemző tünetek alapján kell vizsgálni. A károsodás hatására a levél jellemzően elszíneződik vagy torzul. Hiánybetegségtől és herbicidkárosodástól mentesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, ha a hajtás morfológiai bélyegei a fajtára jellemzőek, azon tünet, torzulás, elszíneződés stb. nem észlelhető.
4. A belső szövetrészek vizuális (érzékszervi) vizsgálata
4.1. Általános vizsgálati előírások
A szaporítóanyagot átmetszéssel, illetve feltárással kell megvizsgálni. A vizsgálatot a szaporítóanyag érettségére, életképességére, a fa- és a bélszövet arányára a minta minden egyes darabjánál el kell végezni.
4.2. A vessző és a talpgyökér érettségének, életképességének vizsgálata
A vessző érettségét, életképességét és a talpgyökér életképességét a szövetek állományának és színeződésének vizsgálatával kell ellenőrizni.
A vessző akkor érett, illetve életképes, ha:
– a holt kéreg elparásodott, barna, az élő kéreg borsózöld,
– a bélszövet elparásodott, barna,- a fatest kemény állományú, világoszöld,
– a funkcionális szövetek nem haltak el, és nedvességgel a kellő mértékben telítettek (a metszési helyen összenyomva a kipréselt sejtnedv a metszési felületen látható).
A funkcionális szövetek (élő kéreg, kambium, fatest) elhalását a zöld részek kifakulása, majd barnulása, feketedése mutatja.
A talpgyökér életképes, ha:
– a funkcionális szövetek csontfehérek, elhalástól mentesek (a funkcionális szövetek elhalását azok elbarnulása, feketedése jelzi),
– a kéreg elparásodott, barna,
– a gyökér nedvességgel kellő mértékben telített, rugalmas szövetállományú.
4.3. A gyökértörzs, a hajtás és a rügyek életképességének vizsgálataA gyökértörzs, a hajtás és a rügyek életképességét a szövetek színeződésének vizsgálatával kell ellenőrizni.
Életképes a gyökértörzs, ha:
– a funkcionális szövetek zöldesfehér vagy sárgásfehér színűek,
– nedvességgel kellő mértékben telítettek,
– a holtkéreg és a bélszövet barna.
A funkcionális szövetek elhalását azok barnulása, majd feketedése jelzi, amely az élő kéregre, a fatestre vagy azok összefüggő szektoriális részére terjed ki. A fatestben (főleg a szőlőoltvány oltásforradása közelében) lévő edénynyalábos (enzim okozta) barnulás nem kizáró ok. Jellemzője, hogy a barnulás csak a fatestben és apró pontok formájában, körkörösen látható az átmetszett gyökértörzs metszési felületén.
Életképes a rügy, ha a rügyalap és a rügy belseje (összes hajtáskezdeménye) élénkzöld és vízzel kellő mértékben telítve van.A rügypusztulás tünetei: a rügyalap barna, illetve a hajtáskezdemények egy része vagy mindegyike élénkzöld színét elveszítette (szürkészöld, fehéreszöld), barnult vagy fekete. Teljes rügykárnak minősül, ha a rügyalap az összes hajtáskezdemény (fő- és mellékrügyek) károsodtak. Részleges rügykár esetén a rügyalap életképes és a hajtáskezdemények egy része élénkzöld.
A hajtás életképes, ha:- a szár és a levelek szövetállománya nem barnul, zöld színű, a szár differenciálódott részén a bélszövet fehér, a háncs- és a faszövet zöld,- a hajtás növekedésben van, a tenyészőcsúcs nem károsodott.
5. Közvetlen vizsgálatok
5.1. A külső tulajdonságok vizsgálata
5.1.1. Általános vizsgálati előírás A vizsgálatoknak az üzemi minősítés alkalmával a szaporítóanyag-tétel minden egyes darabjára, átadás-átvétel, hatósági ellenőrzés és minősítés alkalmával a szaporítóanyag-mintára kell kiterjedniük.
5.1.2. A méret vizsgálataA gyökértörzs, a vessző, a vesszőcsonk, a hajtás és a gyökerek hosszúságát mérőszalaggal, illetve egyéb hosszúsági mérésre alkalmas eszközzel, a vessző és a gyökér átmérőjét, a vessző fa- és bélszövetének vastagságát tolómércével kell vizsgálni.
5.1.2.1. Ültetési anyagok esetén az előírt méreteket a következő helyeken kell mérni:
– az éves vessző (hajtás) vastagságát az ízköz közepén,
– a gyökértörzs hosszúságát a legalsó talpgyökértől az éves vessző (hajtás) alapjáig,
– a gyökér hosszúságát a gyökértörzstől mérve annak visszavágásáig,
– a gyökeres szaporítóanyag éves vesszőjének hosszúságát a vessző alapjától az érett vesszőrész végéig,
– a hajtás hosszúságát a hajtás alapjától a hajtáscsúcsig,
– a gyökér átmérőjét a gyökér alapjától 3 cm-re.
5.1.2.2. Szaporító alapanyagok esetén az előírt méreteket a következő helyeken kell mérni:
– a szaporító alapanyag hosszúságát a legalsó nódusztól a vessző felső végéig,
– a vesszőcsonk hosszúságát az első nódusztól lefelé, illetve a felső nódusztól felfelé a vessző végéig,
– a vessző átmérőjét, a fa- és bélszövet vastagságát a vessző felső végén lévő ízköz közepén, arra merőlegesen.
A vessző átmérője a legvékonyabb és a legvastagabb átmérő átlaga. Ha a szaporítóanyag méretei az előírt méretektől szemmel láthatóan nem térnek el, azokat nem kell mérni.
5.1.3. A talpgyökér vizsgálata
A talpgyökerek számát és körkörösségét a gyökértörzsön való elhelyezkedésének ellenőrzésével kell vizsgálni.Körkörös a talpgyökérzet, ha legalább három talpgyökér a gyökértörzs ellentétel oldalán, illetve jól elosztottan, közel egyenletesen helyezkedik el.
5.1.4. Az oltásforradás vizsgálata
A gyökeres szőlőoltvány oltásforradását hajlító próbával kell ellenőrizni: a törzset és a nemes részt az oltásforradás mellett megfogjuk és több irányba óvatosan meghajlítjuk, és a hajlítgatást szemmel követjük. Körkörös az oltásforradás, ha a hajlítgatás közben nem nyílik fel, nem mutatkozik forradási hézag, azaz körkörösen zár.Ha a hajlítgatás közben az oltvány az összeforradásnál eltörik, de a forradás hézagmentes vagy legfeljebb 2 mm-en hiányos, az oltásforradást akkor is körkörösnek kell tekinteni.
5.1.5. A sérülés vizsgálata
A jégverés, fagy, művelőeszköz stb. okozta esetleges sérülést a gyökértörzsön, a talpgyökereken, a vesszőn, a hajtáson és a rügyeken kell megvizsgálni, ez utóbbiak nyugalmi állapotát is vizsgálni kell.
Sérüléstől mentesnek és csonkmentesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, illetve annak egyes részeit, ha:
– a gyökértörzs teljes egészében, a talpgyökérzet és a vessző vagy a hajtás az előírás szerinti hosszúságig sérüléstől mentes,
– a sérülés csak a holt kérget károsította, illetve az beforradt (nem nyílt) és felülete elparásodott,
– a rügy (termesztőedényes vegetációs időben nevelt gyökeres szőlő szaporítóanyag hajtásán lévő téli rügy) nyugalmi állapotban van: nem duzzadt, nem hajtott ki, a rügypikkely ép, sérüléstől mentes,
– a vesszőn és a gyökértörzsön a hónaljhajtás, kacs, fürt és vessző eltávolítása után keletkezett seb beforradt vagy az annak eltávolítása után maradt csonk legfeljebb 1 mm-es, a keletkezett seb felülete a nódusz, illetve a gyökértörzs kerületének 20%-át nem haladja meg,
– az alanyvessző és az európai (nemes) dugványvessző görbüléstől, csavarodástól mentes.
5.1.6. A morfológiai érettség és a hajtásfejlettség vizsgálata
A vessző és a gyökér érettségét a kéregrész színeződése, a hajtásfejlettséget mérete és morfológiai bélyegei alapján kell vizsgálni.Morfológiailag érett a vessző, ha a holt kérge a fajtának megfelelő színű (leggyakrabban világos- vagy vörösbarna), rajta zöld részek nincsenek, a levélnyomok elparásodtak.A gyökér érett, ha felülete elparásodott, színe sárgás vagy vörösesbarna.A hajtás fejlett, ha a szabványban előírt hosszúságot elérte és a morfológiai bélyegek alapján a fajta meghatározható.
5.1.7. A vízállapot vizsgálata
A víztartalom káros mértékű csökkenését a kéreg alaki változásának, a hajtás vízellátottságának és a termesztő-edényes szaporítóanyag termesztőközegének ellenőrzésével kell vizsgálni.
Káros mértékű a vízveszteség, ha:
– a szaporítóanyagon a kéreg a szövetek térfogatcsökkenése miatt
– főként a talpgyökéren – ráncos,
– a hajtás hervadt vagy száradt, turgeszcenciáját tartósan elvesztette,
– a termesztőközeg száraz tapintású.
5.1.8. A fajtaazonosság és a fajtatisztaság vizsgálata
A fajtaazonosságot és a fajtatisztaságot a vegetációs időben, nevelés alatt lévő szaporítóanyagokon a hajtás morfológiai bélyegei alapján kell vizsgálni.Fajtaazonos a szaporítóanyag, ha a szaporítóanyag-tételnek megadott fajtára jellemző morfológiai bélyegei vannak. Fajtatiszta a szaporítóanyag, ha a szaporítóanyag tételen belül a morfológiai bélyegek egyöntetűek, a tétel idegen fajtájú, illetve fajú egyedtől mentes.
5.2. A termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetének vizsgálata
A termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetét a termesztőedény és a termesztőközeg óvatos eltávolítása után kell vizsgálni (például vízsugárral történő lemosatás). A gyökerek számát, méretét, körkörösségét, egészségi állapotát és az életképességét – a vegetációs időben lévő szaporítóanyag fejlettségét és életképességét kivéve – az 5.1.2., az 5.1.3., az 5.1.5., az 5.1.6., az 5.1.7., a 2. és a 4.2. szakaszok szerint kell vizsgálni, továbbá meg kell állapítani, hogy a termesztőközeget milyen mértékben szőtték át és milyen mértékben nőttek ki a termesztőedényből (közegből).A vegetációban lévő termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetét a gyökér felületének és szöveteinek színeződése alapján kell vizsgálni.Megfelelő minőségű a gyökérzet, ha: – a nyugalomban lévő (fásodott vesszőjű) szaporítóanyag gyökérzete az előzőekben felsorolt szakaszok szerinti vizsgálat alapján megfelelőnek bizonyult és a termesztőközeget átszőtte, abból legfeljebb kisebb része nőtt ki,- a vegetációban lévő szaporítóanyag gyökérzete a nyugalomban lévő szaporítóanyagra előírt követelményeknek megfelel azzal a kivétellel, hogy a gyökér érettsége (parásodott, sárga, felületi barnulása) nincs megkövetelve, de a gyökérzet funkcionális szövete nem lehet barnult, száradt, nem kellő vízállapotú, fehér, növekedésben lévő, tovább a termesztőedényből nem nőtt ki.
5.3. A fa- és a bélszövet arányának vizsgálata
A fa- és a bélszövet arányát a vessző felső ízközének közepén a vesszőre merőlegesen vágott metszlapon kell meghatározni, az 5.1.2. szakasz szerint mérve.Ha a metszlap kör alakú és az élőkéreg, valamint a fatest vastagsága egyenletes, akkor az élőkéreg és a fatest vastagságának kétszerese aránylik a bélszövet átmérőjéhez.Ha a metszlap nem kör alakú, akkor az élő kéreg és a fagyűrű legnagyobb és legkisebb vastagságának összege aránylik a bélszövet legnagyobb és legkisebb átmérőjének átlagához.
6. Laboratóriumi vizsgálatok
6.1. A vegyszerszennyezettség vizsgálata
A szaporítóanyag életképességére káros vegyszerszennyezettséget a vegyszer vagy a szermaradvány meghatározására alkalmas analitikai módszerrel kell vizsgálni.
6.2. A baktérium- és a vírusbetegség vizsgálata
A betegség esetleges jelenlétét annak meghatározására alkalmas vizsgálati módszerek (tesztelés) alapján kell vizsgálni.
6.3. A nedvességtartalom meghatározása
A vesszők nedvességtartalmát az arra alkalmas vizsgálati módszerrel kell megállapítani, és tömegszázalékban kell kifejezni.
6.4. A szénhidráttartalom meghatározása
A vesszők szénhidráttartalmát az arra alkalmas vizsgálati módszerrel kell megállapítani és szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva, százalékban kell kifejezni.
7. Ellenőrző termesztés
A szaporítóanyagok fajtaazonosságát, fajtatisztaságát és életképességét szabadföldi ellenőrző termesztés útján kell vizsgálni. A fajtaazonosságot a morfológiai bélyegek alapján kell vizsgálni. A fajtatisztaságot a morfológiai bélyegek alapján kell vizsgálni, és az esetleges fajtakevertséget is meg kell határozni, és százalékban kell kifejezni. Az életképességet a szaporító alapanyag iskolázása, a gyökeres szaporítóanyag visszaiskolázása útján kell vizsgálni. Életképesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, ha meggyökeresedett, kihajtott és vitális vitorlával rendelkezik.
8. A szőlő szaporítóanyag károsodásának okai, tünetei
A szőlő szaporítóanyag leggyakrabban a szakszerűtlen tárolás, kezelés és a károsítókkal való fertőződés vagy elemi csapások miatt károsodik. A közvetlen vizsgálat során – főként hosszabb tárolás után – gyakran már csak a szövetbarnulás (elhalás) ténye állapítható meg, de egyes esetekben a károsodás oka is meghatározható.
A gyakoribb károsodás tünetei a következők:
Befülledés: a rügy megpuhul és belseje sárgászöld, majd barna, a vesszőn és a gyökértörzsön a kéregrész, valamint a gyökér szövetei kocsonyás állományúvá válik, majd megbarnul.
Fagykár: a fás szaporítóanyagon a zöld részek előbb kifakulnak, illetve az élő szövetek barnulnak, feketednek. A hajtás hervad (az idősebb levél márványozott), majd elszárad.
Peronoszpóra (Plasmopara viticola): a vesszőn szabálytalan alakú szürkésbarna foltok, a levélen a felszínen olajzöld foltok, a fonákon fehér penészgyep láthatók.
Lisztharmat (Uncinula necator): a vesszőn szabálytalan alakú barnáspiros foltok vannak, súlyos fertőzéskor a vessző fekete, a hajtáson fehéresszürke gombaszagú penészgyep van, amely letörölhető (az epidermisz a száron felrepedhet).
Szürkepenész (Sclerotinia fuckeliana, Botrytis cinerea): a szaporítóanyag különböző részén konidiumokból álló szürke penészgyep található, a vesszőn fehéres foltok sötétbarna szklerociumokkal.
Fakórothadás (Coniella diplodiella): a vesszőn részben vagy az egész ízközre kiterjedő barna, piknidiumoktól jellegzetesen pontozott, érdes tapintású foltok láthatók.
Botryospheria stevensii: a vessző sötétbarnára színeződik, felületén fekete piknidiumok vannak.
Gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens): a szaporítóanyagon (leggyakrabban a gyökértörzsön) különböző nagyságú karfiolszerű, heterogén szövetállományú (háncs- és faszövetek vegyesen) sejtburjánzás található, amely kezdetben világos-, majd sötétbarna színű.
A szőlő levélsodródás vírusa (Grapevine leafroll virus): az idősebb levelek a fonák felé besodródnak, durva szövetűek, törékenyek, az érközi mező halványsárga (fehér fajtákon) vagy vörös (vörös fajtákon), az erek mellett vékony zöld sáv látható.
A szőlő fertőző leromlás vírusa (Grapevine fanleaf virus): a levélen az erek legyezőszerűek, a levél széle erősen fogazott, vállöble nyitott; a vesszőn (hajtáson) kettős vagy többszörös rügy, szalagosodás, ízközben kacs és villás elágazás található.
A szőlő sárga mozaikvírusa (Grapevine yellow mosaic virus): a fiatal levélen az erek sárgák és az erek mentén mozaikszerű sárga elszíneződés van, a sárgulás a levél egy részére vagy egészére is kiterjedhet.
A szőlő érmenti szalagosodás vírusa (Grapevine vein banding virus): a főerek mentén szalagosan sárgás vagy sárgászöld elszíneződés van.
Arabisz mozaik vírus (Arabis mosaic virus): a levélerek sárgák, zöld megszakításokkal.
Hormonbázisú herbicidhatás: a levél csalánosodik (ginkgosodás), szövete durva, a levélerek fehéres színűek, a hajtások a nóduszoknál pattanva, könnyen törnek.
Vashiány: a levél erezete zöld, az érközi rész sárga vagy sárguló. A folyamat a vitorlától terjed az alsó levelek felé.
Cinkhiány: a levelek kicsik, a vállöböl nyitott, az erek és az érmenti keskeny sáv zöld, az érközi mező sárgászöld (márványozott), ívkörök rövidek.
Magnéziumhiány: az első leveleken az ér és az ér melletti sáv zöld, az érközi mező sárga (vörös fajtákon vörösödő).
Filoxéra (Viteus vitifolli): az európai fajták vékony gyökerén „gémorra” emlékeztető torzulások, a vastagabb gyökereken dudorok találhatók.
Szőlőgubacsatka (Colomerus vitis): a levél színén dudorok, a fonákon besüppedő fehéres szőrös foltok vannak.
Szőlőlevélatka (Callepitrimerus vitis): súlyos fertőzéskor a hajtás rövid szártagú, a levelek kicsik, torzultak, a felső levelek zöldek, az alsók barnulók, a szár parásodott, pontozott. Enyhébb fertőzéskor a levélen az érközi mező a szívogatás hatására kivilágosodik, áteső fényben sárgán áttetsző.
Takácsatkák (Tetranychus fajok): a levél a szivogatások hatására fakul, majd barnul (vörösödik), a fejlett atkák szabad szemmel is láthatók.
Cserebogarak: a gyökéren és a gyökértörzsön a pajorok rágása következtében szabálytalan sérülések láthatók.
9. Laboratóriumi vizsgálatok
Laboratóriumi vizsgálatot bármely érdekelt fél a károsítók meghatározására és a vegyszerszennyezettség megállapítására a növény- és talajvédelmi hatáskörben eljáró vármegyei kormányhivataltól, a nedvességtartalom és a szénhidráttartalom vizsgálata céljából a NÉBIH-től kérhet.
A szaporítóanyag laboratóriumi vizsgálatát hatósági ellenőrzés vagy minősítés alkalmával akkor rendelik el, ha a közvetlen vizsgálat során:
– karantén vagy veszélyes károsítóval való fertőzöttség gyanúja merül fel, és ez a tünetek alapján nem egyértelmű,
– a szaporítóanyagra káros vegyszer (például herbicid) általi károsítás gyanúja merül fel,
– a szaporítóanyag szikkadt.
10. Ellenőrző termesztés
Ellenőrző termesztést bármely érdekelt fél a NÉBIH-től kérhet. A kitermesztést a NÉBIH Fajtakitermesztő Állomása (Monorierdő) végzi.
